önhibámon kívül

ezúttal, bármily meglepő, nem a lustaságom miatt hanyagoltam el az oldalt. a gépem vasárnap este végképp felmondta a szolgálatot, semmiféle hegesztgetés nem segített már rajta, úhogy benézett egy reinstall.

vasárnap játszottunk egy óriásit, kár hogy keveset megint. a bang!-ből való korai kiesés miatt bealudtam sajnos. bár ha nem bang!-elünk, akkor meg másra fogom, szal végülis mindegy. asszem többet kéne pihennem egyszerűen.
az este kicsit rosszul sült el, mire hazaértem, a gépemnek vége volt, ettől hisztis lettem azonnal. :D

hétfőn a szokásos... mostanra már megszoktuk ezt a melót is. igaz a hír, valóban építőipari cég leszünk. valóban ideje továbblépnem...

ma uaz a munka, délután kellemes fejfájás, ami tönkretette a nap maradék részét, vagyis többek közt a dobórát is, sajnos meglehetősen nehezen bírtam koncentrálni. az utat odafelé végigálltam, két élmény, egy pozitív és egy negatív közt töltve az 50 percet. bal kéz felől egy rettentően visszataszító öregember ült, aki kiterítette sokat használt ruhazsebkendőjét a térdére, ezen kívül foltos volt a nadrágja, és áporodott szaga volt (most az egyszer nem bántam, hogy tél van). jobbra, ezt ellensúlyozandó, egy nagyon kellemes nőnemű teremtés foglalt helyet, akiről meglehetősen nehezen tudtam csak lerángatni a tekintetemet, mivelhogy szép volt. visszafogott, ízléses sminket viselt, és miután elaludt, megfigyeltem a kezeit és szép ívű combját is. hajjh...
a suli felé igyekezve meg facedown-oltam egy lánykával és győztem! voo! :)
a mesteremnél sötét volt, amikor odaértem, már azt hittem zárva vagyon, és potyára mentem fel, de szerencsére nem. mindenesetre megint rádöbbentem, hogy az ember könnyen kikészül a megszokott dolgok hiányától. :)
teccős dolgokat tanultam, csütörtökön átültetem zenébe.

babaillatú este

arra gondoltam, hogy megosztok még egy-két munkahelyi eseményt, amik másodika óta történtek, de rájöttem, hogy sok értelme nincs, mer kábé uazok lennének. :)
ezért írok inkább másról.

csütörtökön próbáltunk a másik felállással, ez is működöképes azt hiszem. blues-kodtunk kicsit meg nirvana-t játszottunk. jó volt. sokat bénáztam, elszállt az ütő a lábgépemből, és eltörtem egy pár dobverőt annyira belelendültem. :D

pénteken este palacsintás buliba mentem, mire odaértem még híre-hamva se volt a palacsintáknak, pedig direkt nem vacsoráztam. :D az egyik emberke megígértette velem, hogy nem írok a bódítószerek fogyasztásáról, úhogy nem is teszem... :D viszont jókat dumáltunk, komolyan üdítő a korong munkatársaim (megint tisztelet a kivételnek, sajnos velük ritkábban van lehetőségem beszélni) után értelmes emberek társaságában tölteni az időmet. ahogy julian grendel mondta a ford farlaine kalandjaiban: "végre egy értelmes ember a híg fos tengerében!".

amikor felkeltem délelőtt első gondolatom a dobolás volt (lehet álmodtam vmit ezzel kapcsban, bár nem emlékszem rá), és óriási ötletem támadt. mostanság szembesültem azzal a helyzettel, hogy a bal lábam és a bal kezem lényegesen gyengébb, mint a jobb oldal, viszont néhány technikához elengedhetetlen lenne a közel azonos szint. bevillant tehát a gondolat, hogy megfordítom a dobomat, azaz átszerelem balkezesre. hétfőn neki is látok, kíváncsi leszek az eredményre.

ma nem meséltem, pedig szerettem volna. helyette jót beszélgettem két emberrel, akikkel már egy ideje nem sikerült.

meshuggah-t és morphine-t hallgatok ma este.

szarból várat...

a mai napon ráébredtem, hogy ideje új munka után néznem. reménykedtem benne, hogy az idei évet jobban kezdjük, mint 2004-et, de nem úgy tűnik. a főnök idén sem hajlandó engedni az áraiból, amivel lassanként kinyírja a saját ablakbizniszét, eccerűen nem tud a piacon maradni ilyen verseny mellett. már elment tőlünk az összes viszonteladó, akik legalább a munkák 60%-át adták. lakossági megrendelés nincs, mert az árak a plafonon, még a részletfizetési lehetőség sem csábító, mert más cégnél is van rá lehetőség, csak azok olcsóbbak.
mivel nincs munka, ezért aztán elkezdtük felújítani a főnök házát. én és az építőipar! a négy év alatt, amíg azt tanultam (tanították/erőltették belém) sikeresen meg is utáltam, szal rettentő nagy élvezetet okoz egész nap szívni a port, és olyan munkát végezni, amihez nem értek, olyan eszközökkel, amik nem alkalmasak a munka elvégzésére. nem baj, nincs pénz, oldd meg! ha nem oldom, meg akkor feszkó van, cseszegetés... hát köszönöm, de asszem elég.
szal mától keresem álmaim állását, addig meg maradok, mert a pénzre szükségem van.
egy kis történet ezzel kapcsolatban: kimentem a házból vmikor napközben, és két "szeretett" munkatársam épp kint cigizett, az én arcomon pormaszk, bent nem lehetett látni sem a portól. az egyik srác őszinte utálattal az arcán nézett rám, és közölte, hogy egy szerencsétlen szar vagyok. :DDD valszeg azért, mert én nem vagyok oly kemény, hogy egész álló nap port lélegezzek. :D
ez a fáradtság, az agyam lassúsága, no és persze a kosz, amik nem hiányoznak.
egy másik történet a munkahelyről: ma délután, műsak után vártunk az öltözőben, szintén a két kedves emberrel, és kiszúrták a kócos/koszos hajamat, amint kilógott a baseballsapka alól.
az egyik gyerkőc: -nem láttalak mostanában sapka nélkül.
mondom: -nem véletlen, most se fogsz.
ő: huhh, még jó...
másik ember: -mér növeszted? elmész ilyen rokkoncertre és ott rázod vagy mi a rák? háhááháhááá...
egyik: -ez most ilyen divat vagy mi? nem értem komolyan...
én meg: "ück! erre mit mondjak?" hát erre nem lehet semmit asszem. így is történt.

pótlás

az utóbbi napokban se időm, se kedvem és energiám se volt írni. igazából most sincs, de erőt vettem magamon. :D
és igen, a bloggerdilemmán még mindig nem léptem túl. ;)

most 20 perccel vagyok az előző mondat begépelése után és így éjszakára kaptam vmit, aminek nagyon örülök. most már jól fogok aludni. :) üdvözlet az ajándékozónak! ;)
szal akkor már a mélyebb érzések problémája is kilőve. :DDD

mit mondjak még? szombaton zenéltünk egy óriásit, az azért felemelő élmény, amikor 1,5 órán át imprózunk, holott tök kezdő vagyok. meg a négyórás próba alatt az egyébként nagyon sokat cigiző gitáros csak kétszer gyújtott rá. hm... :) az egyetlen negatívság az, hogy szétpüföltem a jobb csuklómat. :( elég sokat erősödött az utóbbi időben, de a négyórás próba, a garázsban uralkodó hideg, és a lelkes csapkodás betett neki.

a vasárnap szintén óriási volt, ám az szerepjátékkal telt. hát, van még mit tanulnom, mint mesélő, az ismét kiderült... :)

a hétfő a szokásos, forgolódás egész éjszaka, hasogató fejfájás hajnalban, amikor csipog az átkozott telefon, reggeli "jó" hírek bent a melóhelyen, tapló munkatársak (tisztelet a kivételnek, vannak, sőt többen szerencsére), trágya meló...

ma el tudtam menni bp-re végre, hiányzott a dobóra a múlt hétről... azt hiszem nagyon sokat fejlődtem, amióta feljárok, legalábbis korábbi önmagamhoz képest mindenképp. de ezt talán zsolt, a mesterem tudná megmondani pontosan.
na mára out, gyilkos nap elé nézek, de azért kicsit könnyebb lesz, mint a többi, a fentebbi ok(ok) miatt. :)